Milyen sokszor mondjuk, hogy a kutya jó dolgod van, de vigyázz, mert a kutya is a jó dolgában vész meg.
Ha fáj valami a testnek, vagy a szív-léleknek, akkor kutyául érezzük magunkat.
Télen, ha nagy a hideg odakint, akkor jobb bent ülni a meleg szobában, hiszen senki sem szeret abban a kutyának való, kutya hidegben kint lenni.
Amikor nyáron hét ágra süt a nap, és nemcsak a fényt hozza el neked, hanem a melegét is, akkor árnyékot keresünk a kutya meleg elől. Akár hideg van, akár meleg van bizony az kutyának való idő.
Amikor értelmetlenül rohangálsz össze-vissza és közben megbotlasz, vagy el is esel, rögtön rávágod, hogy kutyabajom sem esett.
Akit megszerettél és úgy gondoltad van benne is érzelem, de aztán elhagy, magadra hagy, majd lenéz téged, átnéz rajtad és gyűlölni kezd amiért megszeretted, kutyába sem vesz többé, csak megrántja a vállát és odavágja neked a kutyát sem érdekli a sorsod, hogy mi van veled. Ilyenkor nagyon kutyául érzed magadat, de te azért továbbra is kutya hűséggel vagy felé és ragaszkodsz is hozzá.
Ha szomszéd fia átrúgja a labdát és letöri a virágodat, mérgelődve mondod, hogy kutyafáját, a kutya mindenit, ez az ebadta kölyök nem fér a bőrében.
Ha többször kérsz segítséget valakiktől, de rendszeresen csak megígérik azt, egy idő után csak legyintesz, nem kérsz többet senkitől semmit, hanem megpróbálod megoldani magad, mert egyik kutya, a másik eb.
Gróf Bercsényi Miklós a Rákóczi szabadságharc idején az „eb ura fakó” felkiáltással szavazott a Habsburg ház trónfosztására és II. Rákóczi Ferenc fejedelemmé választására az ónodi országgyűlésen.
A gyarló ember sokszor sok mindent csak későn bán meg, azt amit a másikkal szemben tett, vagy nem tett meg és elkövetett, ilyenkor bizony a késő bánat eb gondolat a megbánás és bocsánat kérés attól, aki már eltávozott.
Azt mondják az ebül szerzett vagyon, szeretet és szerelem ebül is vész el, ezek mind az ebek harmincadjára kerülnek.
Amikor nehéz helyzetben vagy, az életed során nehézségek adódnak vagy bevallod vagy sem, de látják az életedet, hogy kutya nehéz sorsod, kutya nehéz dolgod van.
Ezek bizony kutya-dolgok…
Ő és én. A Társak. Ő egy nyolc hónapos német juhász kutya-lány. A képet kettőnkről Kozsla István készített még augusztusban Nyírteleken. Hozzá járunk okulni, tanulni. Ő „emberül” tanul, én pedig „kutyául”. Pista nagy hozzáértéssel kezel mind a kettőnket. Tökéletes ismerője a kutya léleknek, nagy-nagy türelemmel van felénk, árad belőle az állatok, a kutyák iránti szeretet.
Őt Ducsai Sándor tiszadobi ismerősömtől kaptam július 11-én.
Emlékezetes nap volt. Álltam a kocsim és egy terepjáró mellett, kezemben egy kis küldeménnyel, és azon gondolkoztam, miként juttassam el a címzettnek. Szakadt az eső, hűvös szél fújt és inkább őszies volt az idő, mintsem nyári. Miután eldöntöttem, hogy miként adjam át a csomagot beültem a kocsimba és indulni akartam, amikor Sanyi felhívott és rövid beszélgetés után megkérdezte, hogy kell-e Ő. Igent mondtam, bár nem voltam felkészülve egy új családtag érkezésére. Nem bántam meg, hogy így döntöttem és köszönöm Sanyinak, hogy gondolt rám. Volt olyan, aki megszólt: – minek neked, egy ilyen öreg embernek már egy ilyen fiatal kutya, ha holnap meghalsz ki fog gondoskodni róla. Nos, erre is gondoltam, és Kozsla Pista tudja, hogy ha el kell mennem valamilyen okból, akkor kit keressen meg először, ha nem vállalja, akkor Pista bizonyára gondoskodni fog róla, már megkértem rá.
Az Ő neve NÓRA. A név választás nem véletlen, nem egy hirtelen jött ötlet adta, ennek oka és okozója volt és van.
Amikor 2018. júliusában több mint 16 évig tartó barátság, „társ-együttélés” után elment, elköltözött a két öreg társam,
családtagom, akkor úgy hittem, úgy gondoltam, hogy nekem nem kell, nem lesz ezután már kutyám. Az egyikőjük egy éjszaka eltűnt, soha nem láttam többé, nem jött vissza. Kerestem, de nem akadtam a nyomára. Ma már úgy látom azért tette, hogy ne okozzon nekem nehézséget és bánatot, így inkább elment meghalni. A testvére még 3 hétig volt velem. Minden korábbi meggyőződésem ellenére állatorvost kellett hívnom hozzá, aki segített neki. Már nem evett, nem ivott, nem tudott lábra állni, csak egész nap sírt, nem tehettem mást.
Amíg a doktor beadta neki a két injekciót, addig a kis fejét a két kezemben tartottam. A szeme tele volt könnyel, ami azt mondta: – ne bánkódj miattam, nem magam miatt könnyezek, hanem miattad itt maradó barátom. Mi lesz veled, ki fog megvigasztalni ezután? Gondolj ránk és jegyezd meg, mi megvárunk a túlparton, ahol csónak kiköt, mi ott fogunk várni rád. Csak arra kérlek, hogy ne várass meg minket sokáig, mert hiányozni fogsz nekünk. Még egyet sóhajtott, a lábát nekem támasztotta és csendben elaludt. Szinte láttam ahogyan a kis kutya-lelke felszáll. Ha létezik és miért ne létezne kutya-mennyország, akkor ők most ott vannak, és tudom érzem, hogy kitartóan várnak rám a folyó túlsó partján ahová engem is majd átvisz az a fekete ruhás révész. A révpénzt már összekészítettem. Megígértem még csendben neki, hogy megyek utánuk és remélem nem kell sokat várakozniuk, hogy újra és immáron örökre társai legyünk egymásnak. Nem volt könnyű eltemetni, egy kis kőhalom jelzi a sírját.
Keveset tudok a kutyákról, de a kutyásként eltöltött évek alatt megtanultam, megtanítottak sok mindenre, olyan dolgokra, amire ember nem képes, amit mi úgynevezett gondolkodó tudatos lények, biológiai piramis csúcspéldányai már régen elfeledtünk. Megtanultam, hogy a kutyák nem egy, csak az ösztönük által vezérelt állatok. Meggyőződésem, hogy a kutyák nagyon is tudatosan „gondolkodva” tesznek, vagy nem tesznek meg dolgokat. A kutyák mindent alaposan megfigyelnek, rögzítenek és emlékeznek. Számukra mi emberek egy különleges kutyafaj vagyunk, akit társnak és falkavezérnek tekintenek és fogadnak el. Nem ösztönösen adják a szeretetüket és rajongásukat, hanem a lényükből fakadóan, mert alapvetően egy szerető lény. A kutya nem tud gyűlölni, csak ha a falkavezére, az ember erre tanítja meg. A kutya hű képmása a falkavezérnek, amilyen a kutya olyan a „gazdája”. Madarat tolláról embert barátjáról lehet megismerni.
Nem oly régen valaki „megtanított” arra, hogy a szeretet nem generál szeretet. Sokáig így hittem, hogy ha őszintén szinte rajongva szeret, azzal a bizonyos kutyahűséggel van a másik felé, akkor ez elég bizonyíték az őszinteségre, hogy a másik is őszinte lesz. Keserű megtapasztalás volt utálatossá válni, lenézettnek és gyűlöltnek lenni.
Sokszor előfordult, hogy ebben az állapotomban ők segítettek. Nem tudták megszüntetni a fájdalmat, de amikor megérezték, hogy a társuk kutyául érzi magát, akkor odajöttek, odadugták a fejüket, leültek mellém, a lábukat rám téve „mondták”: – kéne egy kis simogatás, egy kis masszírozás, hidd el jót fog neked is tenni. Az a mód ahogyan ezt ették azt embertől még nem kaptam meg. Megtanultam tőlük, a szeretet ösztönét. Ők nem mérlegeltek, amikor a szeretetüket kimutatták. Az emberek nagyon sokszor ésszel szeretnek és nem a szívükkel és lelkükkel. Mérlegelnek, hogy hasznomra válik-e, ha kimutatom, ha úgy teszek mintha szeretném és elfogadnám a másikat. Sokszor, sok ember álarcot visel, amikor szerepet játszva hízeleg, odatörleszkedik a másikhoz, elhitetve vele, hogy szereti, hogy a barátja, majd egy harmadiknak gond nélkül elárulja. Megtapasztaltam nem oly régen ezt. A kutyáim csak szívükkel és lelkükkel szerettek, nem volt bennük számítás. Megtanítottak, hogy mi az a kutyahűség, amivel ragaszkodni kell a másikhoz, mert szeretni csak így érdemes.
Sajnos megtanultam, erre ők tanítottak meg, hogy hogyan is kell szeretni a másikat.
A kutyád nem egy állat, aki védi a házadat, vagy téged, hanem családtag, barát, társ. Kezeld így! Aki nem így tekint a kutyájára, aki csak egy eszköznek, értékmérőnek tartja a fajtájától függően az ne tartson kutyát, mert a kutya ettől sokkal többre érdemes, sokkal többet érdemel.
Köszönöm, ha idáig eljutottál, köszönöm, ha kibírtad türelemmel. Üdvözlet minden kutyalélekkel és szívvel bíró embert.
