– Nézd mondta a társa, ott áll, az az Ő kutyája. A társa mindig hevesen reagált, ha másik kutya volt a közelben, vagy közeledett feléjük, de most nyugodt volt, mintha csak azt mondta volna másiknak: – Nyugalom cimbora, ne csinálj felhajtást, megyünk már. Az Ő kutyája azonban ideges és dühödt ugatásba kezdett. Az öreg próbálta … Olvass tovább
Az öregember már nem törődött vele, mert másutt, másnál járt gondolataiban.A havazás lassan indult. Először csak egy-egy hópehely érkezett, lassan bizonytalanul, mintha csak a helyét keresné, mintha csak elfáradt, vagy eltévedt volna. Aztán egyre sűrűbbé vált, majd átláthatatlanul szakadni kezdett, miközben a szél cikázott közöttük kergetőzve velük. Halkan, zizegve hullottak alá, mint milliónyi ejtőernyős, akik … Olvass tovább
Talán egy fél percig álldogálhatott az előszobában, majd a kabátjáért nyúlt, sapkát húzott a fejébe, kezébe vette a kocsi kulcsát és kilépve az ajtón halkan húzta be maga mögött. Nem akarta, hogy a kutyája meghallja, mert akkor jön a könyörgő ugatás. Igen, megfigyelte, hogy mindig másképpen ugat, ha megáll valaki a kapunál, ha meghallja őt, … Olvass tovább
Végzett mindennel, legalábbis úgy gondolta. Állt a szoba ajtónak támaszkodva és csendben figyelte ahogyan a kinti ólomszínű szürkeség bekúszik az ablakokon és ajtó alatt, hogy kiszorítsa és pihenőre küldje a világosságot, a fényt. Megborzongott, fázni kezdett, egy ideje halogatta, hogy befűtsön. Lehajtott fejjel megindult a hátsó kijárat felé, de meggondolta magát. – Egy kicsit később. … Olvass tovább