– Nézd mondta a társa, ott áll, az az Ő kutyája. A társa mindig hevesen reagált, ha másik kutya volt a közelben, vagy közeledett feléjük, de most nyugodt volt, mintha csak azt mondta volna másiknak: – Nyugalom cimbora, ne csinálj felhajtást, megyünk már. Az Ő kutyája azonban ideges és dühödt ugatásba kezdett. Az öreg próbálta … Olvass tovább
Az öregember már nem törődött vele, mert másutt, másnál járt gondolataiban.A havazás lassan indult. Először csak egy-egy hópehely érkezett, lassan bizonytalanul, mintha csak a helyét keresné, mintha csak elfáradt, vagy eltévedt volna. Aztán egyre sűrűbbé vált, majd átláthatatlanul szakadni kezdett, miközben a szél cikázott közöttük kergetőzve velük. Halkan, zizegve hullottak alá, mint milliónyi ejtőernyős, akik … Olvass tovább
Talán egy fél percig álldogálhatott az előszobában, majd a kabátjáért nyúlt, sapkát húzott a fejébe, kezébe vette a kocsi kulcsát és kilépve az ajtón halkan húzta be maga mögött. Nem akarta, hogy a kutyája meghallja, mert akkor jön a könyörgő ugatás. Igen, megfigyelte, hogy mindig másképpen ugat, ha megáll valaki a kapunál, ha meghallja őt, … Olvass tovább
Végzett mindennel, legalábbis úgy gondolta. Állt a szoba ajtónak támaszkodva és csendben figyelte ahogyan a kinti ólomszínű szürkeség bekúszik az ablakokon és ajtó alatt, hogy kiszorítsa és pihenőre küldje a világosságot, a fényt. Megborzongott, fázni kezdett, egy ideje halogatta, hogy befűtsön. Lehajtott fejjel megindult a hátsó kijárat felé, de meggondolta magát. – Egy kicsit később. … Olvass tovább
Kedves Mindenki! Köszönöm a köszöntést mindenkinek, akik gondoltatok rám, még úgy is és annak ellenére is, hogy én bizony gyakran megfeledkeztem rólatok. Jól esett olvasni és látni valamennyit, és örülök, hogy még itt láthattam őket, nem pedig egy másik helyen, egy másik rovatban, valahol a megemlékezések között … ja igen, persze-persze most jut eszembe, azt … Olvass tovább